Reggel 5-kor ébredtem, a kicsi is.:-) Néztünk egy kis tv-t, majd csináltam kettőnknek reggelit.:-) vagy inkább hajnalit?:-)) A szobámban megettük. tök jó volt a nyugi.:-)
Anyóséknál ettünk, a kötelező vasárnapi vizit.Anyós azonnal kérdezte mi a bajom, nem beteg-e a kicsi....mondtam, hogy semmi bajom, és nem beteg.wááááááááá.Egyébként csak annyi van, hogy annyira nem birom elviselni őnagyságát, hogy rá sem birok nézni. Mindenféle szemkontaktust kerülök. Az ebéd a szokásos volt, mi vittük a halat, mi főztük, és mi köszöntük meg az ebédet.Hurrá. Megint ott volt sógornőm egyik fia, a másik pedig beugrott, hogy közölje jön vacsorára halat enni..de jó hogy mi etetjük azokat is.
Amig az ebéd készült a lányom, a barátja és a fiam nekiültek kártyázni.Erre anyós: " te is tudsz játszani??" kérdezte a kicsit. A kicsi felelte, hogy" persze". Mindent tud amit mi is. Erre anyós. " de te nem is értheted... te csak dobálod a lapokat össze-vissza ugye?????" No és akkor szeresse a gyerek.Hát persze.Az ilyet csak szeretni lehet. Egy nagy frászt neki.Ha én egyszer megmondhatnám neki a magamét...
Hazaértnk, befejeztem a coop munkát, majd a lányommal elmentünk fagyizni.A kicsi, és a lányom barátja meg játszottak a gépen.:-) A fagyis csajszi kérdezte van-e fájdalom csillapitó nálam, mondtam, hogy nincs, de mindjárt jövök.Beugrottam a kocsiba, hazajöttem, és vittem neki vissza 2 féle fájdalomcsillapitót. csak nézett a csaj, hogy ezért hazajöttem.:-)) Miért ne. ha tudok segiteni valakin, akkor igazán szivesen.
Felvetettem hogy fogadjunk be pár napra árvizi gyereket. Teljes tiltakozás lett a válasz, igy bőgtem egy sort.Pedig igazán nem halnánk bele. Sőőőt. Ha választani kellene, hogy kinek adok ebédet, akkor ezerszer azoknak akik rászorulnak. No de nem szingli életet élek, igy a többség szava dönt.
Hát ennyi egyenlőre.
