Nagyon sűrűek a napok...évvégi hajrá a suliban, ballagás, vendégek, itt alvók, mindennek megfelelni. De ugy néz ki idáig az akadályok leküzdve, és eredménnyel.Ráadásul pozitiv eredménnyel.:-)A hétvégén itt volt nálunk az öcsém is, az uj párjával, igyekeztünk kitenni magunkért.Megmutattuk nekik a várost, a nappali és az éjszakai életet is, sétáltunk a parton,voltunk a kilátónál, fagyiztunk, halászlét ettünk, még fallabdázni is volt az öcsém énférjemmel.:-) Anyu is itt volt, ő sajnos a már jól megszokott arcát mutatta, a teljes letargia, érdektelenség, a csak az alvás az ami fontos...ez szerepelt most is fő tevékenységeként. Pedig élvezhette volna, hogy együtt lehet a gyerekeivel,az unokáival, mint ahogy szerintem minden nagymama ezt teszi....de kijött a szobájából, kint volt pár percet, majd visszement lefeküdni.Ha fent volt is akkor sem szólt nagyon senkihez, ha igen, akkor is csak annyit, hogy minek főzök, nem kell az...minek mosom ki a teritőt, jó az ugy is...meg minek a sütemény....annyira rossz hogy nincs egy igazi nagyijuk a gyerekeknek, aki ugy igazi "nagyimódra" viselkedik.Épp beszéltük a tesómmal, hogy nálunk sok minden kimaradt az életünkből. Lehet pont ezért hajtunk annyira arra, hogy a gyerekeinknek mindenük meglegyen, ez tárgyi, és törődés szinten egyaránt.
Csirkepaprikás fő most épp, a kicsinek meg carbonara.
A lány most érettségizik..remélem sikerül. Anyósom épp most hivott, hogy a sógornőm fia ugy meg volt ijedve, mert ő is ma érettségizik....és hogy jajjjj...meg hogy hogyan szedi össze a felvételijéhez szükséges 180 pontot.....hogy én hogy sajnálom...a lányomnak minimum 400 pont kell, de ez anyósomat abszolute nem érdekli, a másik unokáért való aggódás leköti minden erejét. Wáááááááááá........Ha én egyszer......lehet hülye vagyok, de ha megmondhatnám neki a magamét..de jól esne.:-))
No megyek.:-) Szépeket!:-)
