Csak én.

Megtörtént esetek:

Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi
megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és
felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a
taxi. El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad,
ezért azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól. A férjem
néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett
kikergetnem.

Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti
mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó
pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi
kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves
szakállas figura.
- Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik,
hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.
A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt,
aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...



A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes
panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy
gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis
gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő
"síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a
kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.
Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták
ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a
400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani,
jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt
az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már
csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A
társaságon eluralkodott a rémület:
- Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy
a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett
magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg
hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára,
mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a
lépcsőházban...


Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik
a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c.
színdarabjának előadására. A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal
- kb. 1-1.5 óra.
Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó
buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már
természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az
előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek
fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja
laposkúszásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a
pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget
verbúváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát b... m.. az anyád, lerobbant a buszunk, te kö...g!!!

A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett
Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:
Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság
Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan
megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is
hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült
utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első
osztályra adják! A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló
embereket kell elintéznem.. Az utast ez persze nem hatotta meg,
hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:
- Hölgyen, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja
után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén.
- A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő.
Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük
fáradjon a 14-es kapuhoz!
A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a
fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!!
A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!

Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi
bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira,
hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy
vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen
fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett
a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen
pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a
leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy
hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték
volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan
ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és
áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó
esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép.

Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket
oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült
feleségéhez.
- Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon
voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy
odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget
felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A
feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak
volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most
is alszik, mit akarnak.
- Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs
kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a
kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott.
Amint beléptek, elállt a lélegzete.. A rendőrök viszont azt látták,
amire számítottak.
Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.