Tegnap nem voltam itthon. Reggel 5-kor indultunk énférjemmel Szombathelyre, majd onnan Sopronba, és onnan Pesten keresztül Vácra. Vittük az ékszereket galériákba, és a képeimet is. Szombathelyen átvettek 4 képemet is. Megvallom őszintén baromira fájt otthagyni őket. Megcsinálom, és a szívemhez nőnek.:-) 2 kép a 4 közül ráadásul zsűrizett is volt,igy még jobban sajnálom őket.:-) 
Vácon még beugrottunk a nagybátyámhoz is, jó volt vele dumcsizni egy kicsit. Majd jöttünk hazafelé. Éjjel fél 11-kor landoltunk a ház előtt.Jó kis túra volt, eléggé elfáradtunk. Hazafele ráadásul baromi nagy köd is volt,ami rendesen nehezitette a haladást.Pesten is hatalmas volt a forgalom, alig vártam hogy átvergődjünk a városon.
Még enni sem álltunk meg, az itthonról csomagolt szendvicseket ettük, meg ahol parkoltunk Sopronban, ott pont volt egy pékség, és ott vettünk pár péksütit,és hoztunk egy hataélmas 3 kg-os parasztkenyeret is.:-) Igazi madárlátta kenyerünk van most itthon.:-)Csak attól tartok a fele sem fog elfogyni.
